Miért ugyanolyan fontos a víz szerkezete, mint a tisztasága?

Miért fontos a víz szerkezete?

Nem minden víz egyforma. Ez meglepőnek tűnik, hiszen kémiai szempontból a víz mindig H₂O – két hidrogénatom és egy oxigénatom. De az, ahogyan az egyes vízmolekulák egymáshoz kapcsolódnak, jelentős különbséget jelent. Ahogyan a szén gyémántként és grafitként is előfordulhat, úgy a víznek is különböző szerkezeti állapotai vannak.

Hogyan szerveződnek a vízmolekulák

A vízmolekulák nem izoláltak – úgynevezett hidrogénhidak révén nagyobb csoportokba, úgynevezett klaszterekbe kapcsolódnak össze. Ezek a kapcsolatok nem szilárdak, mint egy kristály esetében, hanem dinamikusak: pillanatok alatt keletkeznek, majd ismét felbomlanak. Ennek ellenére ismétlődő minták és szerkezetek alakulnak ki.

A természetes forrásvízben, amely útja során kőzetrétegek között szűrődik és mineralizálódik, különösen rendezett struktúrák alakulnak ki. Az ásványokkal való kölcsönhatás, valamint a köveken és szűk hasadékokon keresztül történő mozgás határozza meg a víz klaszterképződését. A kutatók különböző formákat különböztetnek meg – különösen ismertek a hexagonális struktúrák, azaz a vízmolekulák hatszögletű elrendezései, amelyek természetes forrásokban és biológiai sejtmembránok közelében figyelhetők meg.

A sejt kulcsa: az aquaporinok

Az, hogy a víz hogyan jut be a sejtekbe, a modern biológia egyik legizgalmasabb felfedezése. 2003-ban az amerikai orvos és molekuláris biológus, Peter Agre Nobel-díjat kapott kémia területén – az aquaporinek felfedezéséért. Ezek a sejtmembránban található apró fehérjecsatornák úgy működnek, mint rendkívül specializált zsilipek: átengedik a vizet, de más anyagokat – még a protonokat is – kint tartanak.

Agre 1992-ben inkább véletlenül fedezte fel az aquaporinokat, miközben a Johns Hopkins Egyetemen a vörösvérsejtek fehérjéin dolgozott. Ma már tudjuk, hogy az aquaporinok szinte minden szövetben előfordulnak, és központi szerepet játszanak: felelősek az agyfolyadék, a könnyfolyadék, az izzadság, a nyál képződéséért, valamint a vizelet koncentrálásáért a vesékben. Csak a vesékben az aquaporinok segítségével nyerik vissza naponta a mintegy 170 literes elsődleges vizelet nagy részét.

Az aquaporinokon keresztüli transzport irányított folyamat: a vízmolekulák egymás után sorakoznak fel, és a fehérje elektromos mezőjének irányításával meghatározott orientációban haladnak át a csatornán. A vízmolekulák szerkezete és tulajdonságai fontos szerepet játszanak ebben.

Miért fontos a víz szerkezete a sejtjei számára?

Már 1969-ben F. W. Cope kutató bebizonyította, hogy az élő szervezetekben a víz túlnyomórészt rendezett állapotban van jelen – ellentétben a pohárban lévő vízzel. Azóta számos tanulmány vizsgálta a vízszerkezet jelentőségét a biológiai rendszerekben.

Képzelje el sejtjeit kis gyárakként. Az aquaporinok a bejárati ajtók. Ahhoz, hogy a termelés zökkenőmentesen folyjon, a megfelelő anyagot a megfelelő formában kell szállítani. A szervezet saját sejtvize szerkezetéhez hasonló vizet az aquaporinok hatékonyabban tudják szállítani. Ez az alapgondolat áll a „élő víz” koncepciója mögött.

Az orvosi ismeretek is alátámasztják, mennyire fontosak a jól működő aquaporinek: az aquaporinek általi vízszállítás hatékonysága döntő fontosságú a folyadékháztartás szabályozásában. A különböző típusú kiszáradás – és a hőérzékenység is – közvetlenül összefügg ezeknek a vízcsatornáknak a működésével. Az európai hőhullámok során számos haláleset volt visszavezethető a folyadékegyensúly fenntartásának problémáira, amelyben az aquaporinek döntő szerepet játszanak.

Átláthatóság: mi bizonyított és mi nem

Az úgynevezett „strukturált víz” körüli kutatások aktív területet jelentenek. Az aquaporinek létezése és működése tudományosan bizonyított tény – ezért is ítélték oda a Nobel-díjat. Az a kérdés, hogy a víz szerkezete hogyan befolyásolja az aquaporineken keresztüli szállítást, még kutatás tárgyát képezi. Mi, a MAUNAWAI-nál, azokra a tényezőkre támaszkodunk, amelyek mérhetőek és nyomon követhetőek – és őszintén elmondjuk, hogy a tudomány még hol keresi a válaszokat.

Mi köze ennek a MAUNAWAI-hoz?

Az IIREC Intézet független vizsgálatai kimutatták, hogy a MAUNAWAI víz szűrés után jellegzetes rezonanciajeleket mutat – köztük egy kifejezett, 22,5 Hz-es vitális frekvenciát, amelyet a sejtek megújulásával és a sejtmembrán működésével hoznak összefüggésbe. A MAUNAWAI szűrőfolyamatnak köszönhetően a víz olyan tulajdonságokat kap, amelyek hasonlítanak a természetes sejtvízhez.

A Pi-technológia utánozza azt a természetes regenerációs folyamatot, amelyen a víz a természetben átmegy: szűrés különböző kőzetrétegekben, érintkezés ásványi anyagokkal, mozgás és örvénylés. Az eredmény egy olyan víz, amely nemcsak kémiailag tisztított, hanem szerkezetileg is felújított.

Egyszerűen fogalmazva: szűrőfolyamatunk visszaadja a víznek természetes rendjét – ahogyan az egy hegyi forrásban is történne. Nem adalékokkal, hanem a természetet utánozó folyamattal.

Mit jelent ez a mindennapi életében?

Ha csapvizet iszik, az a csapjához vezető úton hosszú utat tett meg: tisztítás a vízműben, nyomás kilométer hosszú csővezetékekben, órákig tartó állás a házvezetékekben. Ezek a folyamatok megváltoztathatják a víz természetes szerkezetét. A víz ezután kémiailag kifogástalan – de elvesztette természetes dinamikáját.

A MAUNAWAI ennek az útnak a végén lép be, és a Pi-szűrő folyamat révén lehetőséget ad a víznek a regenerálódásra – hasonlóan ahhoz, ahogyan ez a természetben történne, amikor a víz kőzetrétegek között szivárog, sziklák felett folyik, és egy forrásban a felszínre tör.

Élő víz a mindennapokban

Sok ügyfelünk arról számol be, hogy a MAUNAWAI-víz más érzetet kelt és más íze van, mint a szokásos csapvíznek – lágyabb, frissebb, „élőbb”. Ezek természetesen szubjektív benyomások. De egybeesnek azzal az elképzeléssel, hogy a víz több, mint a kémiai képlete. Próbálja ki Ön is! Meg fogja érezni a különbséget.

Hogyan utánozza szűrőfolyamatunk lépésről lépésre a víz természetes útját a felhőtől a forrásig, azt a „Technológiánk – A természet mintájára” részben olvashatja el.