Vízszűrők: Kérdések és válaszok

Ez attól függ, mit szeretne elérni. Az oszmoszis rendszer szinte mindent eltávolít, vagyis a szennyező anyagokat és az ásványi anyagokat is. Áramellátásra és vízcsatlakozásra van szüksége, és szennyvizet termel. A MAUNAWAI-nál alkalmazott PI-technológiával ellátott aktívszén-szűrő megbízhatóan eltávolítja a szennyező anyagokat, de megőrzi a vízben található ásványi anyagokat. Áram nélkül, telepítés nélkül és vízpazarlás nélkül működik. Ha tiszta, ásványi anyagokban gazdag vizet szeretne, amelyet a szervezete jól tud hasznosítani, akkor egy jó vízszűrő a természetesebb választás. Az ozmózis inkább speciális alkalmazásokhoz ajánlott, például ha a kiindulási víz rendkívül szennyezett.

Sokan tapasztalják ezt. Egy lehetséges magyarázat: az ozmózisvíz „üres”. Nem tartalmaz olyan ásványi anyagokat, amelyek a szervezetben a vízfelvételhez fontosak. A szervezet az ivás után is tovább keresi azokat az ásványi anyagokat, amelyeknek a vízzel együtt kellene érkezniük. Ez tartós szomjúságként jelentkezhet. Az ásványi anyagokban gazdag víz viszont gyorsabban csillapítja a szomjat, mert megadja a szervezetnek azt, amire számít. Aki már ivott valaha hegyi forrásból, ismeri ezt az érzést: egy korty, ami valóban kielégít.

A szervezetnek szinte minden anyagcsere-folyamatához elektrolitokra van szüksége. A kalcium, a magnézium, a kálium és a nátrium nem csupán kiegészítő anyagok, hanem az idegműködés, az izommunka és a sejtek közötti anyagcsere elengedhetetlen feltételei. A WHO az ivóvíz ásványi anyagairól szóló jelentésében dokumentálja, hogy az ásványianyag-szegény víz hosszú távú fogyasztása fáradtsághoz, gyengeséghez, fejfájáshoz, ritka esetekben pedig metabolikus acidózishoz vezethet. 
Egy nagy svéd kohorttanulmány, amelyben 26 733 nő vett részt, azt is kimutatta, hogy a magasabb magnézium- és kalciumtartalmú ivóvíz alacsonyabb stroke-kockázattal járt. A zöldségekben és gyümölcsökben gazdag, kiegyensúlyozott étrenddel az oszmozált víz ásványianyag-hiánya legalább részben pótolható.

Három ok szól ellene. Először is: az ozmózisvíz már nem tartalmaz ásványi anyagokat, így kalciumot és magnéziumot sem. Ezek pedig a szervezet természetes vízellátásának részét képezik. Másodszor: a demineralizált víz pH-értéke savas, és megzavarhatja az elektrolit-egyensúlyt. Harmadszor: az ozmózisvíz nem tárolható hosszú ideig. Mivel hiányzik belőle a belső szerkezet, felszívja a műanyag- vagy üvegedényekből származó anyagokat. Aki tartósan oszmoszvizet iszik, és nem fogyaszt különösen ásványianyag-gazdag ételeket, kockáztatja, hogy olyan hiányállapot alakuljon ki, amelyet nehéz pótolni.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy részletes jelentésében megállapította, hogy a demineralizált víz tartós fogyasztása káros hatással lehet a szervezet ásványianyag- és vízháztartására. Frantisek Kozisek, a WHO tudósa a tanulmányban leírja, hogy az ásványianyag-szegény víz kiöblítheti az elektrolitokat a szervezetből. A Német Táplálkozástudományi Társaság és számos tudós ezért óva int a kizárólagos demineralizált vízfogyasztástól, amelybe az oszmoszis víz is tartozik. Egyoldalú étrend mellett a ásványianyag-szegény víz fogyasztása felboríthatja az elektrolit-egyensúlyt. Az oszmoszis vizet fogyasztóknak ezért különösen ügyelniük kell az ásványianyag-gazdag étrendre.

Az ozmózisberendezések nemcsak a káros anyagokat szűrik ki, hanem az értékes ásványi anyagokat is. A víz demineralizálódik és savassá válik (pH-értéke 4,5–5,0 között mozog). Nem tárolható, mert felszívja a tartályokból származó anyagokat. A Világ Egészségügyi Szervezet rámutat arra, hogy a demineralizált víz emellett korrozív hatással is bír: feloldja a csövekben és tartályokban található fémeket. Ehhez jönnek még a gyakorlati hátrányok: az ozmózisberendezéseknek áramra és vízcsatlakozásra van szükségük, és jelentős mennyiségű szennyvizet termelnek. Egy liter szűrt vízre általában három-öt liter öblítővíz jut. A beszerzési és karbantartási költségek is jelentősen magasabbak, mint egy gravitációs szűrő esetében.

A gyakorlatban a „fordított ozmózis” egyszerűen a háztartási ozmózisberendezésekre használt, műszakilag helyes kifejezés. Mindkét elnevezés ugyanazt a folyamatot jelenti: a csapvizet nyomás alatt egy nagyon finom membránon préselik át, amely szinte az összes oldott anyagot visszatartja. Ha tehát valaki „ozmózisberendezésről” beszél, általában a fordított ozmózisra gondol. Az eredeti „ozmózis” kifejezés a biológiából származik, és a sejtekben zajló természetes folyamatot írja le. A vízkezelés során ezt a folyamatot technikailag „megfordítják”, innen ered a név.

Ez a kérdés főként akkor merül fel, ha valaki az ozmózisvizet érti alatta. Egy jó, ásványi anyagokat megőrző aktívszén-szűrő esetében nincs olyan egészségügyi ok, amely ellene szólna a napi fogyasztásnak. Éppen ellenkezőleg: a káros anyagok csökkentése hasznos, az ásványi anyagok megőrzése szintén. A problémák csak akkor merülnek fel, ha a szűrőket helytelenül használják: túl sokáig cserélik ki, a szűrt vizet nem megfelelően tárolják, vagy éppen olyan ozmózisberendezéseket használnak, amelyek minden ásványi anyagot eltávolítanak. Aki rendszeresen gondoz egy ellenőrzött, kiváló minőségű szűrőt, és gyorsan elfogyasztja a szűrt vizet, az kiváló minőségű vizet iszik.

Azok a szűrők tekinthetők biztonságosnak, amelyek két feltételt teljesítenek.
Először is: bizonyíthatóan eltávolítják a vízből a releváns káros anyagokat. Figyeljen a független tesztekre és tanulmányokra, ne csak a reklámok állításaira.
Másodszor: maga a szűrőanyag nem bocsáthat ki nemkívánatos anyagokat a vízbe. Németországban a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal ivóvízrendeletének 20. §-a szerinti lista szabályozza, mely tisztítóanyagok és szűrőanyagok engedélyezettek az ivóvíz tisztításához. Fontos a szűrőpatronok rendszeres cseréje is. A túl sokáig használt szűrő maga is szennyeződést okoz. A minőségi gyártók egyértelműen jelzik, mikor kell cserélni.

Ha a víz négy óránál tovább áll a házvezetékekben (állott víz), akkor a csövekből anyagok oldódhatnak ki belé. Ide tartoznak kis mennyiségű réz, cink, illetve régi épületek esetében az ólom is.
A Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal ezért azt javasolja: a csőben négy óránál tovább állt vizet engedjük le rövid ideig, amíg az ujjainkon átfolyva kissé hűvösebbnek érezzük. 
Az ujjpróba megbízható módszer: a friss víz érezhetően hidegebb, mint a pangó víz. Ez az ajánlás különösen érvényes ébredés után, nyaralás után vagy hosszabb távollét után. A csecsemőtápszert soha ne készítsük pangó vízzel.

Az Altroconsumo független fogyasztói szervezet így fogalmaz: az egyes kivételektől eltekintve a csapvíz íze jó, egészséges és ellenőrzött. Tehát nem kell félni a fogyasztásától. A ásványvíz viszont jelentős környezeti terheléssel jár: gyártás, szállítás, műanyaghulladék. A kiváló minőségű ásványvíz literenként jócskán kerül, míg a szűrt csapvíz körülbelül 12 centbe. A válasz tehát attól függ, hogy mi a fontos Önnek. Íz, környezet, ár: mindhárom szempontból a szűrt csapvíz nyer a legtöbb háztartás számára.

Alapvetően semmi. A csapvíz Közép-Európában biztonságosan fogyasztható és szigorúan ellenőrzött. Amit sokan zavarónak találnak, az inkább az íze: a klór, a mész vagy a házvezetékekből származó fémes mellékíz. Ehhez jönnek még olyan aggodalmak, amelyek statisztikailag csekélyek, de nem kizárhatók: mezőgazdasági szennyeződések, PFAS bizonyos régiókban, régi házvezetékek, mikroműanyagok. Aki biztosra akar menni anélkül, hogy műanyag palackokra váltana, annak érdemes szűrőt használnia. A csapvizet csak kivételes esetekben kell teljesen elkerülni, például a szolgáltató szennyeződésről szóló figyelmeztetései után.
Erről bővebben a „Csapvíz ivása – igen vagy nem?” című cikkben olvashat.

Németországban, Ausztriában és Svájcban a csapvíz az egyik legszigorúbban ellenőrzött élelmiszer. A Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal megerősíti, hogy a mérési eredmények több mint 99 százaléka megfelel az ivóvízrendelet követelményeinek, vagy azokat meg is haladja. Ennek ellenére jó okok szólnak a szűrő használata mellett. Először is, a határértékek nem fednek le mindent. Az új, 2023-as ivóvízrendeletnek köszönhetően a PFAS és a biszfenol A csak nemrég került szabályozás alá. Másodszor, a vízműtől a csapjáig vezető úton sok minden történik: régi vezetékek, házon belüli szerelvények, esetleg ólomcsövek a régebbi épületekben. Egy jó szűrő biztosítékot nyújt az ellen, amit a statisztikák nem mutatnak.

A MAUNAWAI Kini többszörös tesztgyőztes az Altroconsumo, Olaszország legnagyobb független fogyasztói szervezeténél. Egy 14 másik vízszűrő kancsóval végzett összehasonlító tesztben a Kini minden vizsgált szennyeződés tekintetében a legjobb eredményt érte el. 79 százalékkal csökkentette a nitrátok mennyiségét, 100 százalékban eltávolította a vizsgált oldószereket és trihalometánokat, és nem lágyította túlzottan a vizet. A tesztlaboratóriumok különösen dicsérték, hogy a Kini eltávolítja a káros anyagokat anélkül, hogy a víz pozitív tulajdonságait csökkentené.
Amikor 14 vízszűrő versenyez egymással

Mint minden szűrőtechnológiának, az ioncserés szűrésnek is megvannak a maga sajátosságai. Először is: a folyamat kissé megnöveli a víz nátriumtartalmát, mivel a kalciumot és a magnéziumot nátriumra cseréli. A sószegény étrendet követőknek ezt érdemes figyelembe venniük. Másodszor: a szűrőprofil a vízkeménységre és a klórra összpontosít. A PFAS-ek, a gyógyszermaradványok vagy a mikroműanyagok nem tartoznak ebbe a profilba. Harmadszor: a rövid, körülbelül négyhetes cserélési intervallumok rendszeres költségeket jelentenek, és fegyelmet igényelnek a mindennapi életben. Ha a cserét megbízhatóan betartják, ez jól kezelhető. Szélesebb szűrőspektrumhoz és hosszabb intervallumokhoz ma már továbbfejlesztett megoldások állnak rendelkezésre.

A Brita egy régóta létező márka, hosszú történelemmel és egyértelmű profiljal. A klasszikus szűrőpatronok ioncserélő elven működnek, és elsősorban a vízkeménység és a klór eltávolítására szolgálnak. Akinek pontosan ez a célja, annak a Brita jó választás. Más igények nem tartoznak a szűrő profiljába: a káros anyagok, mint például a PFAS vagy a mikroműanyagok nem tartoznak ide, és az ioncserélés során a kalcium és a magnézium részben nátriumra cserélődik. Aki szélesebb szűrési spektrumot keres, miközben megőrzi a természetes ásványi anyagokat, annak jobb, ha más rendszereket keres. Nem annyira a jobb vagy rosszabb kérdésről van szó, hanem inkább az Ön igényeinek megfelelő megoldásról.

Nincs olyan, hogy „a világ legjobb szűrője”, mert az attól függ, mit szeretne szűrni, milyen kemény a vize, és melyik kivitel felel meg az Ön igényeinek. Ami viszont objektíven mérhető: a szűrőteljesítmény független tesztekben, a káros anyagok csökkentésére és az ásványi anyagok megőrzésére vonatkozó tanulmányok. A MAUNAWAI Kini többszörös tesztgyőztes az Altroconsumo magazinban, és egy 12 hónapos hosszú távú tanulmány keretében a grazi IIREC-ben is tesztelték. Azok számára, akiknek kemény a vízük, és ásványi anyagokban gazdag, káros anyagoktól mentes ivóvizet szeretnének, ez a modell az egyik legjobb választás ebben a kivitelben.

Az eladott darabszámot tekintve a Brita Európa piacvezetője a vízszűrő kancsók terén. Ez évtizedek alatt alakult ki, egyértelmű termékválasztékkal és nagy ismertséggel. Aki szűrőt keres, gyakran először a Britára gondol. A piacvezető pozíció és a tesztgyőzelem azonban két különböző dolog. Független összehasonlító tesztekben néha a kisebb gyártók teljesítenek jobban a szűrőteljesítmény tekintetében. A MAUNAWAI Kini például többszörös tesztgyőztes az Altroconsumo-nál, de az eladott darabszámot tekintve egy niche termék. Mindkettőnek megvan a maga indoka. Az Ön számára megfelelő termék attól függ, mit vár el a szűrőtől.

Egy általános válasz nem lenne megbízható, mivel a különböző szűrők eltérő hatékonysággal távolítják el az egyes anyagcsoportokat. Az Altroconsumo független tesztjén a MAUNAWAI Kini teljesített a legjobban az összteljesítmény tekintetében: 100 százalékos csökkentés az oldószerek és a trihalometánok esetében, 79 százalékos a nitrátok esetében. A potsdami víz- és környezetvédelmi laboratórium egy külön, DAkkS-akkreditált laboratóriumi vizsgálatában szűrőrendszerünk a tíz tesztelt PFAS-anyag mindegyikét több mint 99,99 százalékban eltávolította. A szűrés után ezek már nem voltak kimutathatók. 
A PFAS-ek különösen fontosak, mert az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság nagyon alacsony tolerálható heti bevitel-határértéket határozott meg: 4,4 nanogramm testtömeg-kilogrammonként a négy legfontosabb vegyület összmennyiségére vonatkozóan.
Fontos: Ne csak arra figyeljen, hogy mit szűr ki a szűrő, hanem arra is, hogy mit tart vissza.

A szénsavmentes csapvíz általában nem okoz gyomorégést. Éppen ellenkezőleg: a víz segít hígítani a gyomorsavat, és enyhe gyomorégés esetén általában ez az első javaslat. A gyomorégést inkább a szénsavas ásványvíz, a kávé, az alkohol, valamint a zsíros vagy fűszeres ételek váltják ki. Ha csapvíz fogyasztása után rendszeresen gyomorégést érez, az ritkán a víznek magának tudható be. Inkább a hőmérsékletnek (a jéghideg víz irritálja egyesek gyomrát) vagy az érzékeny gyomornyálkahártyának. Ebben az esetben beszéljen háziorvosával.

Ez a szűrőtől függ. Egy jó, ásványi anyagokat megőrző aktívszén-szűrő esetében pontosan az történik, aminek történnie kell: kevesebb káros anyagot fogyaszt, de a értékes ásványi anyagok megmaradnak. A szervezet kalciumot és magnéziumot kap a vízből, az elektrolit-egyensúly pedig megmarad. Az ozmózisvíz esetében más a helyzet: itt hiányoznak az ásványi anyagok, ami hosszú távú fogyasztás és egyoldalú étrend mellett hiányállapothoz vezethet. Röviden: a szűrésnek van értelme, de a „hogyan” a döntő. Az élő, ásványi anyagokban gazdag víz a természetes választás, a demineralizált víz inkább a kényszerű megoldás.