A nehézfémek gyakran a régi házvezetékeken keresztül kerülnek az ivóvízbe
Számos régebbi épületben a víz olyan csöveken, csatlakozókon és szerelvényeken folyik át, amelyek nehézfémeket – például ólmot, rezet és nikkelet – bocsáthatnak ki a vízbe.
- A vízműből származó ivóvíz általában tiszta. A nehézfémek szennyeződése többnyire csak a házvezetékeken keresztül történő áthaladás során keletkezik.
- A régi ólomcsövek, rézvezetékek, krómozott szerelvények és forrasztási pontok ólmot, rézet, nikkelet és kadmiumot bocsáthatnak a vízbe.
- Az ólom különösen veszélyes a gyermekek és a terhes nők számára. Károsítja az idegrendszert és befolyásolja a fejlődést.
- A forralás nem segít. A nehézfémek hőállóak, és főzés közben akár koncentrálódhatnak is.
- 2028-tól az EU az ivóvíz ólomtartalmára vonatkozó határértéket ismét felére csökkenti. Svájcban az ólomcsövek 1904 óta tilosak, de felújítatlan régi épületekben még előfordulhatnak.
A vízmű tiszta vizet szállít, a probléma utána kezdődik
Svájcban, Németországban és Ausztriában az ivóvíz a legszigorúbban ellenőrzött élelmiszerek közé tartozik. A vízművek olyan vizet szállítanak, amely megfelel a törvényes határértékeknek. Ez az ellenőrzés azonban a ház falánál véget ér. A továbbiakért a háztulajdonosok felelnek.
És pontosan itt merül fel a probléma. Sok régebbi épületben a víz olyan csöveken, csatlakozókon és szerelvényeken folyik át, amelyek nehézfémeket bocsáthatnak ki a vízbe. Minél hosszabb ideig áll a víz a csövekben, annál több fém oldódik ki. Aki reggel kinyitja a csapot, ezért gyakran olyan vizet iszik, amelynek nehézfém-koncentrációja magasabb, mint napközben, mosogatás után.
A vezetékes vízben található legfontosabb nehézfémek az ólom, a réz, a nikkel és a kadmium. Különböző úton kerülnek a vízbe, és eltérő hatást gyakorolnak a szervezetre.
Ólom, réz, nikkel, kadmium: honnan származnak
Az ólom elsősorban a régi ólomcsöveken keresztül kerül az ivóvízbe. Németországban ezeket az 1970-es évekig fektették le, különösen az ország északi és keleti részén. Svájcban ugyan 1904 óta tilosak az ólomcsövek, de a felújítatlan régi épületekben még előfordulhatnak. A csőcsatlakozásokon található forrasztóón és a régebbi sárgaréz szerelvények is ólmot tartalmaznak. Németországban az összes megmaradt ólomcsövet 2026 januárjáig le kell állítani vagy el kell távolítani.
A réz a több millió háztartásban beépített rézvezetékekből származik. Bizonyos körülmények között, például lágy, savas víz esetén, rézionok oldódnak ki a csőből. Ennek látható jele a szerelvényeken és lefolyókon megjelenő zöldes vagy kékes elszíneződés. Az új rézcsövek a beszerelés utáni első hónapokban különösen sok rézt bocsátanak ki. Idővel védő patina képződik, amely csökkenti a kibocsátást.
A nikkel gyakran krómozott vagy nikkelezett szerelvényekből és csatlakozókból szabadul fel. Különösen éjszakai állás után lehet magas a koncentrációja. Nikkelallergiás emberek számára már a vízben található kis mennyiség is jelentősen befolyásolhatja az egészségüket.
A kadmium ritkábban fordul elő, de megtalálható a horganyzott acélcsövekben és a régebbi forrasztott csatlakozásokban. Felhalmozódik a szervezetben, és elsősorban a veséket terheli.
A nehézfémek hatása a szervezetben
A nehézfémek nem mindegyike egyformán veszélyes, de az ivóvízen keresztül történő tartós bevitel esetén még kis mennyiségek is következményekkel járhatnak.
Az ólom a legveszélyesebb anyag. A csontokban rakódik le, és csak nagyon lassan bomlik le. Különösen veszélyeztetettek a gyermekek és a terhes nők. Gyermekeknél az ólom károsítja az idegrendszer fejlődését, a tanulási képességet és a vérképzést. Mivel a gyermekek testsúly-kilogrammonként lényegesen több vizet fogyasztanak, mint a felnőttek, a relatív terhelés nagyobb. Terhes nők esetében az ólom a placentán keresztül átjut a magzatba, és bekerülhet az anyatejbe is. A Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal ezért azt javasolja, hogy kisgyermekek és terhes nők ne igyanak olyan vizet, amely ólomcsöveken keresztül folyt.
A réz magas koncentrációban gyomor-bélrendszeri panaszokat okoz, és irritálhatja a gyomornyálkahártyát. Kis mennyiségben a réz létfontosságú nyomelem, de a szükségletet általában már az étrend fedezi.
A nikkel nikkelallergia esetén panaszokat okoz. Az EU-ban a határértéket 0,02 milligramm/literre csökkentették az allergiások jobb védelme érdekében.
A kadmium krónikus fogyasztás esetén felhalmozódik a vesékben, és károsíthatja a vesefunkciót. Ezenkívül gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy zavarja a csontanyagcserét.
Mit jelentenek a határértékek és hol változnak
Az EU, Németország, Ausztria és Svájc határértékeket határozott meg az ivóvízben található nehézfémekre vonatkozóan. Az ólomra jelenleg 0,01 milligramm/liter határérték vonatkozik. 2028-tól ezt az EU-ban 0,005 milligrammra csökkentik. A réz határértéke 2,0 milligramm/liter, a nikolé 0,02, a kadmiumé pedig 0,005 milligramm/liter.
Fontos tudni: ezek a határértékek a csapból folyó vízre vonatkoznak, nem a vízműre. Ha az otthoni csövek nehézfémeket bocsátanak ki, a pohárban lévő víz meghaladhatja a határértékeket, annak ellenére, hogy a vízmű kifogástalanul működik. Svájcban pedig az ivóvíz csak a házcsatlakozásig szabályozott. Ami utána történik, az a tulajdonos felelőssége.
Egy egyszerű lépés, amely azonnal csökkenti a terhelést: reggel engedje folyni a vizet, amíg érezhetően lehűl. Ez kiöblíti a csövekben álló vizet. A bébiételek elkészítéséhez a hatóságok általában azt javasolják, hogy a felhasználás előtt engedje le a vizet.
Miért nem segít a forralás?
A nehézfémek elemek. Hő hatására sem semmisülnek meg, sem nem párolognak el főzés közben. A víz ugyan baktériummentessé válik, de a nehézfémek teljes egészében megmaradnak. Ha a víz főzés közben részben elpárolog, a nehézfémek koncentrációja a megmaradt vízben akár még emelkedhet is. A forralás tehát nem megoldás, sőt a legrosszabb esetben még súlyosbíthatja a terhelést.
Mely szűrők távolítják el a nehézfémeket
Aki a nehézfémeket ki akarja szűrni a csapvízből, annak olyan szűrőrendszerre van szüksége, amelyet kifejezetten erre a célra fejlesztettek ki és teszteltek. Három technológia jöhet szóba.
Az aktívszén-tömb szűrők adszorpcióval kötik meg a nehézfémeket porózus felületükön. Különösen az ólom és a réz marad hatékonyan visszatartva, ha az aktívszént préselt tömb formájában használják. A laza aktívszén-granulátumok, amelyek az egyszerű kancsószűrőkben találhatók, nem teljesítenek ugyanolyan mértékben. Az ásványi anyagok, mint a kalcium és a magnézium, áthaladnak a szűrőn, és a vízben maradnak.
A fordított ozmózis megbízhatóan eltávolítja a nehézfémeket, mivel a finom membrán gyakorlatilag minden oldott anyagot visszatart. Az eltávolítási arány meghaladja a 99 %-ot. Ugyanakkor ezzel minden ásványi anyag is elveszik, és a rendszer áramot igényel, valamint szennyvizet termel.
A többfokozatú rendszerek, amelyek ásványi kerámiát és aktív szenet tartalmaznak, különböző természetes szűrőanyagokat kombinálnak egy lassú átfolyás során. A kerámia rétegek visszatartják a részecskéket és a szennyeződéseket, míg az aktív szén megköti az oldott nehézfémeket. A víz és a szűrőanyagok közötti hosszú érintkezési idő révén alapos adszorpció érhető el. Az ilyen típusú, laboratóriumban tesztelt rendszerek a nehézfémeket a határérték alá szűrik, miközben megőrzik a vízben található természetes ásványi anyagokat.
Akárcsak a PFAS esetében, itt is igaz: nem minden szűrő, amely általánosságban csökkenti a szennyező anyagok mennyiségét, hatékony a nehézfémek ellen. Ügyeljen arra, hogy a laboratóriumi vizsgálati jelentés igazolja a szűrő teljesítményét konkrét nehézfémek esetében.
A MAUNAWAI megközelítése
Szűrőrendszereinket független laboratóriumi elemzések során kifejezetten nehézfémek tekintetében tesztelték. Az IIREC (Nemzetközi Rezonancia- és EMC-Kutató Intézet) hosszú távú kísérletében bebizonyosodott, hogy a MAUNAWAI szűrőrendszer az ólom és a higany mennyiségét a határérték alá csökkenti. A réz és a cink mennyisége a határérték töredékére csökken. A kutatóintézet megerősítette, hogy a rendszer „csodálatos képességgel rendelkezik a szervetlen és szerves szennyeződések eltávolítására”, különös tekintettel a nehézfémekre.
Pi-technológiánk 21 természetes ásványi kerámiával és aktív szénnel működik. A szennyező anyagok megkötődnek, az ásványi anyagok megmaradnak, a víz keménysége pedig kellemes szintre csökken. Áram, vegyszerek és szennyvíz nélkül.
Akár Kini szűrőkancsó, PiPrime gravitációs szűrő vagy Peka háztartási szűrő formájában: minden rendszer ugyanazt a szűrőtechnológiát alkalmazza. A teljes tesztelési eredményeket a Tudomány és tanulmányok menüpont alatt tesszük közzé.
Mit tehet most
Ha régi épületben lakik, érdemes kideríteni, milyen anyagból készültek a vízvezetékei. Erről a bérbeadója vagy az ingatlankezelő tud tájékoztatást adni. Egy professzionális vízvizsgálat tisztázza, hogy valójában milyen szennyeződések vannak a csapjában.
Függetlenül ettől: reggel engedje le rövid ideig a vizet, mielőtt ivásra vagy főzésre használná. És ha vízszűrőt választ, ügyeljen arra, hogy az bizonyítottan csökkentse a nehézfémek mennyiségét.
Szívesen adunk tanácsot. Vegye fel velünk a kapcsolatot, vagy tekintse meg a MAUNAWAI rendszerek áttekintését.