Miért nem szabad, hogy a jó víz elfogyjon?

Miért nem szabad, hogy a jó víz üres legyen

Elsőre logikusnak tűnik: szűrjünk ki mindent, és akkor a víz tiszta lesz. A tiszta pedig jó. Pontosan így működnek a fordított ozmózis rendszerek. A vizet egy félig áteresztő membránon préselik át, amely gyakorlatilag mindent visszatart – a káros anyagokat, a mészt, de az összes ásványi anyagot és nyomelemet is. Az eredmény olyan víz, amely a természetben szinte nem fordul elő.

A probléma: ez a membrán nem tesz különbséget jó és rossz között. Mindent eltávolít.

Miért van szüksége a szervezetnek ásványi anyagokra a vízben?

Kalcium: az egyik legfontosabb ásványi anyag a csontok és a fogak számára. De a kalcium részt vesz a véralvadásban, az izomösszehúzódásban és az idegsejtek közötti jelátvitelben is. A kalciumhiány hosszú távon csontritkuláshoz vezethet. Különösen a vegán életmódot folytatók vagy a tejfehérje-intoleranciával küzdők számára a vízben található kalcium értékes kiegészítő. A vízből származó kalcium biológiai hozzáférhetősége jó: tanulmányok szerint a felszívódási arány 37–49% – ez összehasonlítható a tejből származó kalciuméval.

Magnézium: Alig van olyan sejtfunkció, amelyet a magnézium ne befolyásolna. Részt vesz az energia-anyagcserében, támogatja az izom- és idegfunkciókat, valamint szerepet játszik a csontszövet felépítésében. A magnézium a szív- és érrendszer, valamint a központi idegrendszer számára is fontos.

Kálium és nátrium: Együttesen biztosítják az úgynevezett életerőt a sejtmembránon – azt az elektromos potenciált, amely a sejtek közötti kommunikáció alapját képezi. Ezen egyensúly nélkül az idegek nem tudnának jeleket továbbítani, és az izmok nem tudnának összehúzódni.

Nyomelemek: A cink, a szilícium, a bór és más nyomelemek kis, de értékes mennyiségben vannak jelen a természetes forrásvízben. Támogatják az immunrendszert, a sejtek regenerálódását és a növekedést. A természetben a különböző kőzetrétegek áthaladásával kerülnek a vízbe.

Mit mond a kutatás

A Világ Egészségügyi Szervezet (WHO) egyértelműen állást foglal ebben a kérdésben: a sótalanított ivóvizet ásványi anyagokkal kell dúsítani. Ez az álláspont kiterjedt tanulmányokon alapul, amelyek kimutatták, hogy a tartósan ásványi anyagokban szegény víz egészségügyi kockázatokat rejt magában.

Csehországban és Szlovákiában végzett tanulmányok rögzítették, hogy azoknál az embereknél, akik rendszeresen oszmoszvízzel ittak, gyakrabban fordultak elő izomgörcsök, kimerültség és elektrolit-egyensúlyzavarok. A kalciumszegény vizet a gyermekeknél a csonttörések fokozott kockázatával hozzák összefüggésbe. Koraszülésekkel és alacsony születési súllyal való összefüggéseket is megfigyeltek. A WHO rámutat arra, hogy a demineralizált víz különösen kritikus lehet terhes és szoptató nők számára.

Egy gyakran figyelmen kívül hagyott szempont: aki demineralizált vízzel főz, az az ételekből is elveszíti az ásványi anyagokat. A tanulmányok szerint a kalcium és a magnézium vesztesége körülbelül 60 %. Az olyan nyomelemek esetében, mint a kobalt, ez az arány akár 80 % felett is lehet. A víz „kiszívja” az ásványi anyagokat az ételből, mert maga is szegényes ezekben – ez az osmotikus hatás.

A megfelelő mennyiségű kalciumot és magnéziumot tartalmazó ivóvíz viszont mérhetően csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. Különösen feltűnő: a hirtelen szívhalál kockázata jelentősen megnő az ásványi anyagokban szegény víz fogyasztása esetén.

Az ellenvélemény – és miért nem magyaráz meg mindent

Egyes tudósok azzal érvelnek, hogy a vízzel felvett ásványi anyagok mennyisége elhanyagolható az étellel felvett mennyiséghez képest. Három és fél szelet teljes kiőrlésű kenyér fedezi egy felnőtt napi magnéziumszükségletének körülbelül a felét – ahhoz, hogy ugyanannyi mennyiséget vízzel vegyünk fel, több mint 12 litert kellene inni.

Ez számításilag igaz. De két dolgot figyelmen kívül hagy: először is, a víz esetében nem csak az ásványi anyagok mennyisége számít, hanem azok biológiai hozzáférhetősége is. A vízben oldott ásványi anyagokat a szervezet különösen jól tudja felvenni. Másodszor, a vízben található ásványi anyagok szerkezetet adó funkcióval rendelkeznek – befolyásolják a klaszterek kialakulását, és ezzel magának a víznek a tulajdonságait is.

A MAUNAWAI-módszer

Mi más utat járunk, mint a fordított ozmózis. Pi-technológiánk célzottan eltávolítja a káros anyagokat – és egyúttal megőrzi az értékes ásványi anyagokat és nyomelemeket. Sőt: 21 rendkívül porózus ásványi kerámia segítségével újra egyensúlyba hozzuk a víz ásványianyag-összetételét.

Az eredmény egy olyan víz, amely nemcsak tiszta, hanem gazdag is – ahogyan azt a természet megtervezte. Nem egy üres víz, amely kivonja az ásványi anyagokat a szervezetből, hanem egy olyan víz, amely táplálja azt.

Az íz mint minőségi jellemző

Van egy egyszerű teszt, amelyet mindenki elvégezhet: igyon meg egy pohár oszmoszvizet, majd egy pohár MAUNAWAI-vizet. A különbség azonnal érezhető. Az ozmózisvíz íze gyakran lapos és üres – egyesek „halottnak” írják le. A MAUNAWAI-víznek íze, frissessége és testessége van. Ez az ásványi anyagoknak köszönhető, amelyek nemcsak egészségügyi tulajdonságait, hanem karakterét is adják a víznek.

A természetben gyakorlatilag nem fordul elő ásványi anyagoktól mentes víz. Minden forrás, minden patak, minden tó ásványi anyagokat tartalmaz – ezek a természetes körforgás részét képezik. Ha olyan vizet iszunk, amelyből minden ásványi anyag hiányzik, olyan dolgot fogyasztunk, ami a természetben nem létezik. Testünk nem erre lett teremtve.

A jó víznek nem kell tökéletesen tiszta lennie. Okosan kell szűrni – meg kell szabadítani mindattól, ami nem tartozik bele, és gazdagon kell ellátni mindazzal, amire a testünknek szüksége van. Ez a MAUNAWAI filozófiájának lényege: nem mindent eltávolítani, hanem a megfelelőt megőrizni.

Ha többet szeretne megtudni arról, hogyan teremti meg ezt az egyensúlyt a Pi-technológiánk, olvassa el a „Technológiánk” részt.

Egy szó a vitához

A vízben található ásványi anyagokról szóló vita élénk a szakértői körökben – és ez jó így. Mindkét oldalnak vannak érvei, és mi tiszteletben tartjuk azok álláspontját is, akik alacsonynak tartják az ivóvíz hozzájárulását az ásványi anyagok ellátásához. Ami számunkra döntő: a WHO egyértelműen azt ajánlja, hogy a demineralizált vizet ne használjuk ivóvízként. A ásványianyag-szegény víz egészségügyi kockázatairól szóló tanulmányok pedig túl sok ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk őket. Mi azt az utat választottuk, amely számunkra – és a természet számára – a legésszerűbbnek tűnik.