Miért jelent a jó víz többet, mint egy határérték?

Az életfrekvencia – mi a közös a vízben és a sejtjeinkben

Mindenkinek egyértelmű, hogy a tiszta víznek mentesnek kell lennie a káros anyagoktól. De mi teszi a vizet igazán „jóvá” biológiai értelemben? Miért ízlik másképp a friss forrásvíz, mint a palackozott víz, annak ellenére, hogy mindkettő megfelel ugyanazoknak a határértékeknek? A válasz egy olyan tulajdonságban rejlik, amelyet a hagyományos laboratóriumi elemzések nem képesek kimutatni: a víz azon képességében, hogy információt tároljon és biológiailag hatékony rezonanciákat alakítson ki.

Az elv: a víznek van memóriája

Az elmúlt évtizedek vízkutatásai egy figyelemre méltó felismerést hoztak: a folyékony víz nem csupán véletlenszerűen keringő H₂O-molekulákból áll. A szobahőmérsékleten lévő folyékony víz körülbelül 30%-a kristályszerűen rendezett kötéseket – úgynevezett folyadékkristályos struktúrákat – alkot. Ezek a struktúrák meglepően stabilak, és képesek elektromágneses jeleket tárolni – hasonlóan ahhoz, ahogyan egy mágneses szalag rögzíti a zenét.

Az IIREC – a Nemzetközi EMV-Kutató Intézet – által kifejlesztett eljárással ezek a tárolt jelek kiolvashatók. Ennek során egy vízmintához mágneses jelet vezetnek. Ha ez a jel már tárolva van a vízben, a minta rezonanciába kerül – és mérhető jel keletkezik. Ha ezeket a jeleket a megfelelő frekvenciához viszonyítjuk, egy úgynevezett fáziskoherencia-spektrumot kapunk: egyfajta ujjlenyomatot a víz biológiai minőségéről.

Mit mutat a mérés

Mag. Dr. Walter Hannes Medinger vizsgálta a csapvizet a MAUNAWAI-rendszer általi szűrés előtt és után. Az eredmények egyértelműek voltak: a MAUNAWAI-szűrt vízben két különösen erős rezonanciajel jelent meg, amelyek a szűretlen csapvízben nem voltak jelen.

Az első jel 22,5 Hz-en volt – ez a frekvencia a biofizikai kutatásokban életerő-frekvenciaként ismert. A német bioresonancia-pionír, Paul Schmidt már korábban összefüggésbe hozta ezt a frekvenciát a sejtek megújulásával és a sejtmembrán működésével. A brit elektrofizikus, Prof. Dr. Cyril W. Smith megállapította, hogy a 22,6 Hz-es vízrezonancia összefüggésbe hozható a vízben található ötszögletű geometriával. Peter Agre (2003) Nobel-díjas kémikusnak köszönhetően pedig tudjuk, hogy a vízmolekulák sejtmembránon keresztüli szállítása elektromágneses folyamat.

A második, 61,0 Hz-es jel a hallás és a bél különböző szakaszai biológiai rezonanciatartományában helyezkedik el – ezek olyan területek, amelyek egészségügyi jelentősége már régóta ismert.

A tudományos besorolás

Mit jelentenek ezek a frekvenciák konkrétan? Dr. Medinger így foglalja össze: „A víz 22,5 Hz-es pozitív rezonanciajele a víz biológiai regeneráló hatását, optimális sejtáteresztő képességét és a sejtek rendjének elősegítését jelenti.” A víz a MAUNAWAI szűrőn való áthaladásakor sejtvízhez hasonló tulajdonságokat nyer – szerkezetében közeledik ahhoz a vízhez, amely természetesen előfordul a testünk sejtjeiben.

Gerald Pollack professzor a Washingtoni Egyetemről és a koreai kutató, Dr. Mu Shik Jhon egymástól függetlenül írták le a hexagonális vízszerkezetek jelentőségét a biológiai folyamatokban. A MAUNAWAI-szűrőn mért 22,6 Hz-es és 35 Hz-es frekvenciák Prof. Smith és Prof. Pollack megállapításai szerint pontosan ilyen hexagonális szerkezetekre utalnak – spirálisan felcsavart gyűrűszerű formációkra, amelyek különösen biokompatibilisnek számítanak.

Védelem az elektroszmog ellen

Az IIREC-vizsgálatok egy további figyelemre méltó eredménye: a MAUNAWAI-szűrőn átfolyó víz jó ellenállást mutat az elektromágneses zavarásokkal szemben. Kísérletek során a vizet egy DECT-bázisállomás sugárzásának tették ki – ez egy különösen intenzív formája a mikrohullámú sugárzásnak. Míg a normál csapvízcseppek ezen terhelés hatására jelentősen megváltoztatták szerkezetüket, a MAUNAWAI-víznél éppen ellenkező hatás volt megfigyelhető: a kiindulási szerkezet megerősödött, a cseppek képe pedig markánsabbá vált.

Ez azt jelenti, hogy a jól kialakult szerkezetű víz nemcsak biológiailag értékesebb, hanem a külső hatásokkal szemben is stabilabb. Ez egy releváns szempont a egyre inkább elektromágneses mezőkkel átitatott környezetünkben – a WLAN-routerektől kezdve az okostelefonokon át a DECT vezeték nélküli telefonokig, amelyek ugyanazon a frekvencián működnek, mint egy mikrohullámú sütő (2,45 GHz – a víz rezonanciafrekvenciája).

A jövő módszere

A rezonancia-spektroszkópia egy döntő dimenzióval egészíti ki a hagyományos kémiai analitikát. Míg a kémiai elemzések azt mutatják meg, mi oldódik fel a vízben, a rezonancia-spektroszkópia azt mutatja meg, hogyan épül fel a víz szerkezete és milyen biológiai információkat hordoz. A két módszer együttesen ad teljes képet a vízminőségről – és a MAUNAWAI esetében mindkét eredmény kiváló.

Összefoglalás

Az IIREC rezonancia-spektroszkópia bizonyítja: a MAUNAWAI-szűrőn átfolyó víz alapvetően különbözik a hagyományos csapvíztől – nemcsak kémiailag, hanem biofizikailag is. A 22,5 Hz-es életerő-frekvencia erős kifejeződése és a 61,0 Hz-es sejtvízhez hasonló tulajdonságok Dr. Medinger értékelése szerint a MAUNAWAI-rendszer egyedülálló jellemzői.

Mit jelent ez a mindennapi életében

A rezonancia-spektroszkópia első ránézésre absztrakt mérési módszernek tűnhet. Az eredményei azonban nagyon is konkrét jelentőségűek a mindennapi életében. A 22,5 Hz-es vitális frekvencia az optimális sejtáteresztő képességet jelenti – vagyis a víz különösen jól felszívódik és hasznosul a szervezetében. A 61,0 Hz-es sejtvízhez hasonló tulajdonságok olyan vízminőségre utalnak, amely közel áll a testsejtekben található természetes vízhez.

Sok MAUNAWAI-felhasználó arról számol be, hogy érezni a különbséget: a víz íze lágyabb, frissebb, élénkebb. Néhányan lényegesen többet isznak, mint korábban, mert az íze erre ösztönzi őket. Mások a közérzetükben tapasztalnak változásokat. Ezek a szubjektív tapasztalatok egybeesnek azzal, amit a biofizikai mérések objektíven igazolnak: 

A MAUNAWAI-víz nem egyszerűen csak szűrt csapvíz – hanem forrásvíz minőségű, regenerált víz.

Ha többet szeretne megtudni a víz szerkezetének tudományos alapjairól, olvassa el a „A víz megértése” című részt, különösen az „Élő víz” című fejezetet.