Mikroplasztik található a csapvízben és a palackozott vízben is.
A mikroműanyagok nagy része szabad szemmel nem látható, mivel a műanyagrészecskék mérete 1 mikrométertől 5 milliméterig terjedhet.
- A mikroműanyagok öt milliméternél kisebb méretű, apró műanyagrészecskék. Textilmosás, gumiabroncsok kopása, kozmetikumok és lebomló csomagolások révén kerülnek a környezetbe.
- A szennyvíztisztító telepek nagy részét eltávolítják, de nem mindet. A maradék a szennyvízzel a folyókba és a talajvízbe kerül.
- A palackozott víz átlagosan lényegesen több mikroműanyagot tartalmaz, mint a csapvíz.
- Mikroműanyagot mutattak ki az emberi vérben, a májban és a placentában. A hosszú távú hatásokat intenzíven kutatják.
- Az EU-ban és Svájcban még nincsenek kötelező határértékek. A szabályozás még kidolgozás alatt áll.
Mi is az a mikroműanyag, és milyen kicsi is valójában
A mikroműanyagok olyan szintetikus műanyag részecskéket jelentenek, amelyek mérete 1 mikrométertől 5 milliméterig terjed. Egy mikrométer egy ezred milliméter. Szabad szemmel ezek nagy része nem látható.
A nanoműanyag részecskék még kisebbek: méretük egy mikrométernél kisebb, kisebb, mint egy emberi sejt. Ezek a részecskék áthatolnak a sejtmembránokon, és eloszlanak a szervezetben. Pontosan ez teszi őket tudományos szempontból különösen érdekesekké és aggasztóvá.
A források sokfélék. A mikroműanyag akkor keletkezik, amikor nagyobb műanyag termékek bomlanak le a környezetben: csomagolások, palackok, fóliák. De célzottan is gyártják, például mikrogyöngyök formájában bőrradírokban és fogkrémekben. A legnagyobb források azonban kevésbé nyilvánvalóak: a szintetikus textíliák minden mosáskor több száz szálat bocsátanak ki. Az utakon a gumiabroncsok kopása részecskéket hoz létre, amelyeket az eső a vízbe mossa. A kozmetikai termékek pedig műanyagokat tartalmaznak, amelyek a lefolyón keresztül a csatornába kerülnek.
Hogyan kerül a mikroműanyag az ivóvízbe
Az út a szennyvízen keresztül vezet. A svájci és német szennyvíztisztító telepek többlépcsős eljárásokkal működnek, és a telepektől függően a mikroműanyag-részecskék 95–99%-át eltávolítják. Ez soknak tűnik, de a naponta kezelt hatalmas vízmennyiségek miatt a részecskék így is a folyókba, onnan pedig a talajvízbe kerülnek.
Genfben egy tanulmány vizsgálta a mikroplasztik-terhelést az ivóvízben: a nyersvízben 25–55 részecskét mértek köbméterenként. A homokszűréssel és aktív szénnel történő tisztítás után ez a szám 0–4 részecske volt. A tisztítás tehát működik, de nem csökkenti a mennyiséget nullára.
Sokakat meglepő adat: a palackozott víz átlagosan lényegesen több mikroműanyagot tartalmaz, mint a csapvíz. Az Ohio State University egyik tanulmánya kimutatta, hogy a palackozott víz literenként körülbelül 10 részecskét tartalmazott, míg a csapvíz körülbelül 4,5-öt. Más vizsgálatok még nagyobb különbségeket állapítottak meg. Az ok: a műanyag palackok töltése, tárolása és szállítása során részecskék válnak ki a palack anyagából. Aki csapvizet iszik palackozott víz helyett, általában kevesebb mikroműanyagot vesz magához.
A mikroműanyagok hatása a szervezetre
A mikroműanyagot mára már kimutatták az emberi vérben, a májban, a vesékben, a méhlepényben és még a nyálban is. A részecskék az étellel és az ivóvízzel jutnak be a szervezetbe, és a vérkeringésen keresztül terjednek szét.
Az egészségügyi hatásokat jelenleg intenzíven kutatják. Ami eddig ismert: a mikroműanyag gyulladásos reakciókat válthat ki a gyomor-bél traktusban. Különösen problémásak azok a kémiai adalékanyagok, amelyek sok műanyagban megtalálhatók. A lágyítók, mint például a ftalátok és a biszfenol A (BPA), nem kötődnek szilárdan a műanyaghoz, és felszabadulhatnak a szervezetben. Feltételezések szerint zavarhatják a hormonrendszert és oxidatív stresszt okozhatnak.
Ezen túlmenően tanulmányok utalnak lehetséges összefüggésekre az anyagcsere-zavarokkal, az immunrendszer károsodásával és a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatával. Jelenleg még hiányoznak az adatok ahhoz, hogy megbízható kijelentéseket lehessen tenni a konkrét hosszú távú következményekről az emberre nézve. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelenleg alacsonynak minősíti az ivóvízben található mikroműanyagok kockázatát, de hangsúlyozza a további kutatások szükségességét.
Egy dolog azonban biztos: a mikroműanyagnak nincs helye az emberi szervezetben. És a terhelés csökkenthető.
Miért nincsenek még határértékek?
A nehézfémekkel vagy a PFAS-szal ellentétben az ivóvízben található mikroműanyagokra még nincsenek kötelező határértékek. Sem az EU-ban, sem Svájcban. Az ok: eddig hiányzott egy szabványosított mérési módszer. Hogyan lehet szabályozni azt, amit nem lehet egységesen mérni?
Az EU 2024 májusában elfogadott egy harmonizált mérési módszert, amely a 20 és 5000 mikrométer közötti részecskéket méri. Nyolc EU-tagállam 2025-ben megkezdte a szabványosított mintavételt kísérleti helyszíneken. 2029-re teljes kockázatértékelésnek kell elkészülnie, amely alapján majd határértékeket lehet megállapítani.
Svájc 2025 decemberében frissítette a vegyi anyagok kockázatcsökkentéséről szóló rendeletet, és új korlátozásokat vezetett be a termékekbe szándékosan hozzáadott mikroműanyagokra vonatkozóan. Ez érint például a kozmetikumokat és a tisztítószereket. Az ivóvízben található mikroműanyagokra vonatkozó határértékek azonban itt sem léteznek még.
Egy kritikus pont: az EU mérési módszertana csak a 20 mikrométeresnél nagyobb részecskéket méri. A kutatások azonban azt mutatják, hogy az ivóvízben található mikroműanyag-terhelés nagy része kisebb részecskékből áll. A szabályozás tehát egy lépés, de nem teljes.
Mely szűrők távolítják el a mikroműanyagot
A forralás csak korlátozottan segít. Egy 2024-es tanulmány kimutatta, hogy az ásványi anyagokban gazdag víz ötperces forralása akár 90%-át is eltávolíthatja a mikroműanyag-részecskéknek, mert a részecskék az ásványi lerakódásokhoz kötődnek és leülepednek. Ez azonban nem működik lágy, ásványi anyagokban szegény víz esetében, és a legkisebb nanoműanyag-részecskéket nem fogja meg. A szűrés a megbízhatóbb módszer.
A kerámia szűrők pórusainak mérete 0,2 mikrométer körüli. Ezzel mechanikusan visszatartják a mikroműanyag-részecskék nagy részét. Aktívszénnel kombinálva, amely adszorpcióval köti meg az oldott szennyező anyagokat, széles szűrési spektrum jön létre. A hatékonyság a kerámia finomságától és az aktívszén minőségétől függ.
Az aktívszén-blokkszűrők önmagukban is bizonyos védelmet nyújtanak, főleg a nagyobb részecskék ellen. Az 5 mikrométernél kisebb mikroműanyag-töredékek ellen azonban kevésbé hatékonyak.
A fordított ozmózis éri el a legmagasabb eltávolítási arányt: több mint 99,9 %, még a nanoműanyagok esetében is. A membrán pórusai körülbelül 10 000-szer kisebbek, mint a legkisebb mikroműanyag-részecskék. Ehhez azonban a rendszernek áramra van szüksége, szennyvizet termel és az ásványi anyagokat is eltávolítja. Ezenkívül újabb vizsgálatok kimutatták, hogy az elöregedett RO-membránok maguk is mikroplasztik-töredékeket bocsáthatnak ki, ha nem cserélik ki őket időben. Tehát itt is döntő fontosságú a rendszeres karbantartás.
A MAUNAWAI megközelítése
Szűrőrendszereink ásványi kerámiát és nagy teljesítményű aktív szenet kombinálnak egy többlépcsős áramlási folyamatban. A kerámia rétegek mechanikusan visszatartják a részecskéket, az aktív szén pedig megköti az oldott szennyező anyagokat. A lassú gravitációs szűrésnek köszönhetően a víz hosszú ideig érintkezik a szűrőanyagokkal, ami javítja az adszorpciót.
A mikroműanyagok esetében a Kini szűrőkanna körülbelül 70%-kal, a kiegészítő mikroszivaccsal pedig körülbelül 85%-kal csökkenti a terhelést. Ez lényegesen több, mint amit a hagyományos ioncserélő kannaszűrők nyújtanak, amelyek szerkezetüknél fogva alig tartják vissza a mikroműanyagokat. A nehézfémek és a PFAS esetében rendszereink akár 99 % feletti értékeket is elérnek. Minden értéket nyíltan közlünk, mert az átláthatóság többet ér Önnek, mint egy szépített ígéret.
Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az ivás során a legnagyobb mennyiségű mikroműanyag nem a csapvízből, hanem a műanyag palackokból kerül a szervezetbe. Aki a palackozott vízről áttér a szűrt csapvízre, már pusztán ezzel a váltással is jelentősen csökkenti a mikroműanyag-bevitelt.
Pi-technológiánk 21 természetes ásványi kerámiával működik. A szennyező anyagok, mint a nehézfémek, a PFAS és a gyógyszermaradványok több mint 99%-a eltávolításra kerül, az ásványi anyagok pedig megmaradnak. Áram, vegyszerek és szennyvíz nélkül. A teljes teszt eredményeket a Tudomány és tanulmányok menüpont alatt találja.
„Az a célom, hogy mindenki, aki jó minőségű, természetes vizet szeretne inni, meg is engedhesse magának.”
Mit tehet most
Csökkentse a műanyaghasználatot, ahol csak lehetséges. Igyon csapvizet palackozott víz helyett. Használjon üveg- vagy rozsdamentes acélból készült palackokat. Kozmetikumok és tisztítószerek vásárlásakor ügyeljen arra, hogy mikroplasztikmentes termékeket válasszon.
Ha pedig a csapvizet is szűrni szeretné: válasszon olyan rendszert, amelynek szűrőteljesítménye konkrét szennyező anyagok tekintetében bizonyított. Nem minden szűrő távolít el mindent egyformán jól. Érdeklődjön, hasonlítsa össze a termékeket, és kérje el a vizsgálati eredményeket.
Szívesen adunk tanácsot. Vegye fel velünk a kapcsolatot, vagy tekintse meg a MAUNAWAI rendszerek áttekintését.